Mi jut eszünkbe arról, ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy pásztorkutya? Az az állat, amelyik a pásztor hű társa, aki részt vesz a gazdája napi feladataiban és segíti a munkáját. Vagyis a pásztor mellett szolgál. Az a helyzet, hogy ezzel egyúttal megadtuk a pásztorkutya legalapvetőbb értelmezését is. Ennek megfelelően pásztorkutyának számítanak a magyar puszták ebei és az ausztrálok terelői kutyái is. A KutyaSuli vendége volt Daniel Díaz Fernández, a Magyar Ebfajták Szövetségének elnöke, aki a pásztorkutyákról mesélt.
A pásztorok kezén alapvetően kétfajta kutya volt. Az egyik a nyájőrző, vagyis az a nagyobb testű kutya, amelyik jellemzően falkában dolgozik. Az elsődleges feladata az, hogy a ragadozóktól és egyéb károktól megóvja a haszonállatokat. A másik fajta az utóbbi 200-300 évben megjelent ún. terelőkutya, amelynek feladata az állatállomány koordinált mozgása. Mindkettő teljesen eltérő típust takar. “Habár egyaránt a pásztorok kezére dolgoznak, mégis teljesen eltérő ösztönkészletük van, ég és föld a kettő” – magyarázza Daniel Díaz Fernández.
Bár hallani néha olyan fajtákról, mint medveölő, vagy farkasölő, ám ilyen kutyák nem léteznek. Ezek csupán hangzatos kifejezések. “Egy medvét megölni nem kis feladat. Ahogyan egy farkast sem. Azért is kell falkákban dolgozniuk a kutyáknak, mert egyedül nincs esélyük. Szerencsére Magyarországon ilyen csúcsragadozóval nem találkozni. Nálunk a fő ragadozó a sakál, ami egyre inkább terjed, illetve a róka tud még problémákat okozni” – mondja a szakember.
Az őrző-védő állatok sem keverendők a pásztorkutyákkal! A legfontosabb különbség a két típus között az önállóság, vagyis az, hogy az ember irányítása nélkül is tudjon dolgozni, képes legyen mindig az adott helyzethez igazítani a viselkedését. “Attól függően, hogy mekkora terhelést vagy támadást kap egy adott terület, védendő állatcsoport, pontosan akkora erősségű választ kell adnia a pásztorkutyának. Mindig csak addig fokozza a védekező reakcióit, ameddig az feltétlenül szükséges” – magyarázza Daniel Díaz Fernández, hozzátéve azt, hogy soha nem a támadó hatástalanítása a cél, hiszen nem érdemes belemenni olyan szituációba, ami akár a visszájára is elsülhet.
A jó pásztorkutya
A pásztorkutyák esetében a belső értékmérők a legfontosabbak: a kiegyensúlyozottság, a stabilitás, jól bírja az ingereket, jól dolgozza fel a beérkező információkat és annak függvényében válaszoljon. Ne legyen félős, ne legyen agresszív, de képes legyen fellépni annyira, amennyire szükséges. Alacsony zsákmányszerző ösztönnel kell őket kiválasztani, hiszen alapvetően az a dolguk, hogy védjék a nyájat. Nem ronthatnak ki, ha látnak valamit, végig körülötte kell mozogniuk.
További jelentős különbség az őrző-védőkkel szemben az, hogy a pásztorkutyák védelmi agresszióból dolgoznak, míg az előbbieknél erős zsákmányszerző ösztönnek kell megalapoznia a munkát. Ezek az állatok nem csak jó pásztorkutyák, de jó családi ebek is lehetnek. Feltéve, ha valaki jól kézben tudja tartani és koordinálni őket. Ehhez azonban megfelelő emberre van szükség, olyanra, aki valóban tud irányítani egy ilyen kutyát.
A pásztorkutyák két csoportja
Általában ún. „marhás kutyákat” és „juhos kutyákat” szoktak meghatározni. Eltérő a testfelépítésük, a viselkedésük és természetesen a végrehajtandó feladat jellege is más. A juhos kutyák például nem annyira rámenősek, mint a marhákkal dolgozó ebek. Minél erősebb ugyanis egy haszonállat temperamentuma, annál erősebbnek kell lennie a terelőkutyának is. “A szilaj jószággal való munkához szilaj kutya is kell” – magyarázza a szakember. A juhokat az úgymond “puhább” természetű is elbírja, de egy karakán, ridegtartásban lévő, ősi típusú állat mellé már egy karakánabbra van szükség.
Tudni kell azt is, hogy amelyik kutya zsigerből hozza a kívánt viselkedésformákat, azzal mindig könnyebb lesz dolgozni és motiválni is. Nagyon fontos az, hogy milyen ösztönkészlettel rendelkezik maga a vérvonal, amelyből az egyed származik. Egy olyan típus, amelynek már az ősei is dolgoztak, a nagy számok alapján jobban be fog válni, mint az, amelyiket csak megpróbálják beleerőltetni ebbe az egészbe.
Ezeknek a kutyáknak kellő intelligenciával kell rendelkezniük azért, hogy képesek legyenek megfelelően felmérni az adott helyzetet. Ha egy jó gazda-kutya kapcsolat alakult ki, akkor az állat az ember viselkedéséből és mozdulataiból is érti, hogy milyen helyzetben vannak éppen és ennek megfelelően tud reagálni.
Milyen típusú élelemre van szükségük?
A pásztorkutyáknak alapvetően ugyanarra van szükségük, mint más kutyáknak. Természetesen magasabb az energiaigényük, ezért hangsúlyos az, hogy magas hústartalmú, magas fehérjetartalmú eledelhez jussanak, ami nem mellesleg tartalmazza a szükséges ásványi anyagokat és nyomelemeket is. Azzal sem árt tisztában lenni, hogy óriási mennyiséget képesek befalni ezek a nagytestű ebek. A nyájőrzők esetében beszélhetünk arról, hogy viszonylag közel állnak az őseikhez, akiket már szintén munkára fogtak. A szervezetük különösen jól képes hasznosítani az eledeleket. Nem válogatnak, szinte mindent megesznek.
